Az én beszámolómnak olyan néven kéne futnia, mely obszcén kifejezést tartalmaz, szóval annak a lényegét kiemelve a cím :D

Kordon

Én a csütörtök estével lépem bele, a "Miyavi-koncert itt van" időszakba, amikor kimentem a Népligethez Kodama-kunért és (Simán)Petiért.:D  Villamosoztunk egyet és ahogy megláttam a Pecsát a gyomrom azonnal reagált rá. Olyan izgatott lettem hirtelen, mintha akkor kezdődött volna a koncert. Na amikor meg megláttam a turnébuszt... 10 percig skandáltam, hogy "Ott a busz! Ott a busz!" :D ezek után megtaláltuk a kis csapatot, ahol leadtam a két srácot majd én jöttem haza. Fél tízkor már az ágyban feküdtem, hisz 3kor akartam kelni. Kb 2 és fél órát aludtam, de mikor felkeltem 3kor tök jól éreztem magam. Összekaptam magam, smink, haj, ruha, táska pakolás és indulás. Természetesen az első villamost lekéstem, szóval várhattam egy fél órát a megállóban két másfél méteres farúddal, egy nagy szatyor papírdaruval, egy másik szatyor kézműveseszközzel és a hátamon egy hátizsákkal. Kb úgy éreztem magam mint aki táborba készül és ez a hangulatom meg is maradt a délelőtt folyamán. Reggel ötkor már kinn voltam a Pecsánál. Találkoztam Domival majd Mie is megérkezett. Az idő borzalmas volt. Elmentünk boltba Shin-nel, Mie-vel és Domival a kisboltba kávéért és úgy fújt a szél, hogy a fél kávémat kifújta a pohárból XD Mondjuk az is lehet, hogy csak én voltam béna. :D Délelőtt megérkezett Mie legjobb barátnője Shizu, no meg Nee-chan-ék is. Jó pár segítővel hajtogattuk a darukat és fűztük fel cérnára, ugyan is Mie-vel még suliban kitaláltuk, hogy csináljunk fehér és piros darukból zászlót. Hát szenvedtünk vele egy csomót, sokszor már legszívesebben hagytam volna a francba abban a nagy szélben. Napközben a hangulat tök jó volt.Személy szerint én táncikáltam, pörögtem és beszélgettem mindenkivel, olyanokkal is akiket nem is ismertem. Ekkor váltam a hivatalos fan club tagok tolmácsává is :D A délelőtt folyamán megérkezett Neko, Hina, Michiyo, Nee-chan és még több 10 ember! : ) Délután még Barbi is kijött és a nagymamám is :DD

Olyan 2 fele volt egy kisebb balhé, mert ugye számozással jelölték meg az első 50 embert és akiknek nem volt számuk azok úgy döntöttek beállnak az ajtóhoz. Mindegy hosszú sztori, göröngyös és már a sok jó emléktől ezeket el is felejtettem :D A következő fontos állomás, amikor megjelent egy japán srác, aki papírt osztott, hogy írhatunk a Japánoknak és ezzel fejezhetjük ki részvétünket és hogy támogatjuk őket. Meg is írtuk a kis csapatunk papírját, lefotóztak minket minden oks. Erre Mie-vel visszamegyünk a darus zászlónkhoz és bevillant az egy milliónál is többet érő válasz. A rudak miatt nem vihettük volna be a zászlót a koncertre... szóval miután villámgyorsan felkötöttem az utolsó szálat rohantuk vele vissza a férfihez, aki már épp ment befele. Meglátta és azonnal mondta, hogy had fotózzon le minket. Lefotózott és aztán a kezébe nyomtuk, hogy vigye be Miyavi-hoz. Megköszönte és mi is. Hát Mie az teljesen kikészült. Sírt, zokogott, hogy Miyavi látja azt, amit mi csináltunk. Engem is megfogott az érzés, de én még mindig nem fogtam fel... semennyire... nem tudom miért nem, de nem... de Miyavi látta, de ez még semmi.

Hat fele megkerestek a fanclub tagok hogy segítsek nekik adományokat gyűjteni, szóval megint tolmácskodtam egy kicsit :D Aki adakozott 100 forinttal, az kapott világítós karkötőt. Elég sok pénz összegyűlt, szóval nagyon örültem neki. 7kor a sorszámosok egy vonatként felálltak az ajtóhoz, majd letették mellénk a kordonokat. Szerencsére el lett intézve, hogy tényleg a számosok, az első 50 az első 50ként jusson be. Akkor egy órát még álltunk a kordonok közt. Zászlókat dedikáltunk, beszélgettünk, szenvedtünk :D, volt hogy doboltunk és én még kitűzőket is vettem ^^ 7:50 fele elkezdtek minket beengedni. Átvizsgáltak minket, majd rohanás be. Első sor, majdnem közepe. Mikor odaértem úgy megörültem, fogtam a korlátot kapaszkodtam és néztem a színpadot. Akkor megint kezdett tudatosulni, hogy mindjárt láthatjuk Miyavi-samát. Megint a külföldi fanclubosok mellé keveredtem :D Ruriko-t is láttam, integettem neki és örültem neki is, hogy jó helyet tudtak neki biztosítani! Aztán kezdet megérkezni a tömeg. Egyre többen és többen. Az egy óra alatt kicsit összehaverkodtunk a biztiboyokkal, az egyiknek el is magyaráztuk hogy miért Miyavi a legjobb és nyitott volt rá. Néha hátra-hátra sandított a színpadra fél szemmel a koncert alatt :D A kezdés előtt 10 perccel már nyomtak fel a kordonra, meg szorítottak össze, akkor úgy éreztem, nem fogom kibírni és rosszul leszek, mert nagyon éhes voltam. De ez az érzésem azonnal elmúlt, mikor feltűnt a színpad szélén Miyavi! Az tömeg nyomott előre de észre sem vettem, hisz ott állt előttem pár méterre az a személy akire hónapok óta vártam. Semmi mást nem láttam csak őt a fekete ruhájába és a gitárjával. Aztán kezdett bővülni a kép BOBO-ra és a csíkos kisnadrágjára :D az egész színpadra és mindenre ami körülöttem volt. Amint megláttuk, mindenki torka szakadtából ordított. Mind a kb 600an akik ott voltunk erre vártunk! "WHAT'S MY NAME?"-mel kezdett szokásához híven. Mindenki ordította hogy "MIYAVI"! Csak azzal hogy megjelent, mindenkit feltüzelt.

A második és harmadik szám a Universe és a Survive volt, de nem emlékszem teljes egészében mindenre. Egy csomó minden kiesett, azaz nem... csak más sorrendben vannak, nem tudom még őket összepakolni. Ha úgy vesszük akkor kb 50%on áll a feldolgozottság nálam, vagy még annyin se :D Az "Ossan Ossan Ore Nanbo"-t nagyon szerettem volna hallani élőben, de végül nem az vitte el nálam a pálmát. A "Shelter", a "Boom-hah boom-hah-hah", az "ARE YOU READY TO ROCK??" és a "Futuristic Love" vitte. A Shelter annyira rohadt jó szám, azt alapból imádom, teli torokból üvöltöttem az egész dalszöveget plusz headbanging is ment rendesen. A "Boom-hah boom-hah-hah" alapból azért tetszett nagyon, mert Miyavi tök jól belevonja a közönséget, most meg különös képen azért, mert elromlott a technika. Nem örülök ennek, de ez egy olyan löketet adott, hogy az hihetetlen. Szegény Miyavi folytatta keményen az éneklést meg a gitározást, de nem hallottuk, csak azt, ami az erősítőből szólt. Egy ideig próbálkozott, majd lesétáltak a színpadról mi meg tovább nyomtuk a "Boom-hah boom-hah-hah" kórust :D Néha közé nyomtunk páran egy "We love you"-t, meg néha csak kántáltuk a nevét, de mindig visszatértünk a "Boom-hah boom-hah-hah"-hoz :D Aztán mikor visszajött Miyavi, te jó ég. Olyan tombolás ment. Folytatta a számot ott ahol abba hagyta és szerintem hogy kárpótoljon minket olyan táncokat lenyomott, hogy csak nézet mindenki és sikított. Moonwalk meg ilyenek. Hát rég láttam valakit ilyen szexin táncolni :DD(vagy ez a rész nem is itt volt? Mondtam, hogy darabokban vannak meg a dolgok :D)

Az "ARE YOU READY TO ROCK??"alap kedvencem tőle és imádom a felelgetős ordibálást és erezd el a hajamat, plusz ekkor jött le a színpadról és mikrofon nélkül énekelt és egy kicsit lehetett is hallani. Ordított nekünk, mi meg vissza neki, hogy készen állsz a zúzásra? :D Mi természetesen készen voltunk, ezt Miyavi is jelezte, a szokásos "You are fuckin' ready to rock!" felkiáltással :D

Hogy őszinte legyek a "FUTURISTIC LOVE"-ot nem annyira szerettem, főleg a végén azt a keverőpultos hanghatást... most élőben viszont szinte ezt a számot élveztem a legjobban. Fel-le ugrálás, ordítás és headbanging ezerrel! Mielőtt le ment volna a színpadról lazán letette a gitárját úgy hogy a keverőpult  nyomatta magától már a dolgokat és Miyavi szépen lesétált. Mi természetesen visszahívtuk egy ráadásra és folytatta a "FUTURISTIC LOVE"-ot amit mi hatalmas üdvrivalgással fogadtunk újra. Már szédültem mikor ráztam a fejem, már alig álltam és így folytattam tombolást, mert egyszerűen nem bírtam megállni, hogy ne headbang-eljek! Így élőben nagyon megszerettem ezt a számot, most is ezt hallgatom! :D

Már a ráadásnál tartunk, de mondtam, hogy nem tudom összepakolni időrendbe a dolgokat így most visszatérnék az egy perces megemlékezésre, a "Gravity"-re és az egyik legértékesebb dologra, amit kaphattam a koncert során. Az megemlékezés alatt, csak bámultam a földet és azon járt az agyam, hogy hányan haltak meg, de ennek ellenére harcolni kell a Japánoknak, nekünk meg a Japánokért, mert együtt megoldhatjuk ezt a helyzetet. Ugyan azon a bolygón élünk így kötelességünk segíteni másoknak és mi meg is tesszük. Lehet hogy nem sok pénzzel, hanem sok szeretettel. Mi például ezért csináltuk Mie-vel a daru-zászlót, amit Miyavi a színpadon állva a mikrofonba szólva megköszönt. Megköszönte azt, amit mi csináltunk, látta azt, amit mi csináltunk... Érezte azt, amit ki akartunk ezzel fejezni iránta, a családja iránt és minden japán ember felé. Megköszönte és közölte, hogy a daruk segíteni fognak nekik. Ebben én is hiszek és reménykedek. Köszönjük MIYAVI!

A "We love you" éneklése is nagyon megmaradt, már várom a videót, hogy visszanézhessük magunkat és hogy a japánok is megnézhessék : )

Egy rossz volt a koncertben azon kívül, hogy vége lett, hogy nehézkesen kaptunk vizet. Egy másfél literes üvegből öntöttek néha a szánkba egy kis vizet, de legalább kaptunk. Két lány rosszul is lett, de őket kihúzták és minden rendben volt. A néhány korty víz csak pár percig hűsített, az meg, amikor Miyavi a vizesüvegéből vizet fröcskölt ránk több 10 percig! Én két adagot is kaptam : ) De igazából ennek ellenére is zúztunk, de úgy, hogy a biztiboyok leültek a dobogóra és nézték hogy ezek a 14-20 éves kis csitrik, hogy tudnak így tombolni. Büszke is voltam magunkra :D

Biztosan kihagytam dolgokat, de annyira bennem van az érzés. Az érzés, ahogy kiabálsz ahogy a torkodon kifér, megfogod egy ismeretlen kezét és együtt mozogtok, megsimogatod egy síró társad fejét vagy éppen rávigyorogsz! Amíg tartott a koncert, semmi sem érdekelt. Volt hogy a vesémbe könyököltek, rajtam tapostak, lökdöstek és a többi, de nem is éreztem... azt viszont igen amit Miyavi-tól és persze a közönségtől kaptam. Szeretetet és energiát! Köszönöm mindenkinek aki ott volt!

Amint vége lett a koncertnek és már meg tudtam mozdul lépdeltem párat, de egyszerűen alig bírtam mozgatni a lábaimat. Elkaptam Mie-t és Shizu-t, majd együtt sírva vagy épp szenvedve indultunk meg Yume-hoz (köszönjük a ruhatárat ^^) a cuccunkért. Összeszedtük és irány a turnébusz, bár ez nem volt olyan egyszerű. Többször megálltunk, Shizu leült a földre, Mie sírt én meg mint aki extázisba van... mondjuk abban is voltunk. Úgy fájt mindenünk, hogy leülni nem tudtunk. Mie-vel mi lazán hátradőltünk a fűben és ott feküdtünk percekig csöndben. Aztán szépen érkeztek a hátsó kijárathoz mások is, úgyhogy visszasomfordáltunk a kapuhoz és én letelepedtem Annsie hálózsákjára, amit abban az egy órában fel sem fogtam, úgy később esett le, hogy ki is volt ő :D Én személy szerint teljesen kivoltam... volt olyan hogy ülésből taknyoltam egyet a betonra, meg Mie-nek akartam szólni, ránézek, erre ilyet szólok "Miyavi". Na mondom :D Volt is aki mondta, hogy olyan vagyok mint aki beszívott... hát Miyavi túladagolásban szenvedtem és már most elvonási tüneteim vannak. :D

Egy fél óra után már a rácshoz tapadva álltunk, előtte tomboltunk egy kicsit "Futuristic Love"-ra :D és amikor megláttunk két staffost akik közelebb jöttek a csomagtartóhoz, azonnal kérdeztem is angolul hogy Miyavi kb mikor fog kijönni, azt mondták fél-egy óra. Hát akkor mi várunk. Ezután jön a daru-zászló szálnak a folytatása. Nézzük jönnek a staffosok és az egyiknek valami fehér szálló valami van a kezébe. Mie elkezd lökdösni engem és mondja hogy "az a zászló, az a zászló" és basszus kajak. Miyavi-ék elvitték a zászlót amit készítettünk. Egy staffos csak azt egyedül vitte fel a buszra más nem volt a kezében. Te jó ég, teljesen ki voltunk. Akkor megint egy adag bőgés, majd vissza a rácshoz és próbáltuk kitalálni, hogy szivárogjunk át, mint a kis kockák.

Egy idő után BOBO is kijött, szóltunk neki már mindenhogy, de szerintem nem akarta meghallani :D Aztán az utolsóként jött Miyavi. Még mindig látom. Kilép kb egy 5 fős embercsapat és az utolsó bezárja az ajtót. Jönnek... az egyik kalapos néz ránk, jönnek felénk. Amint tényleg bebizonyosodott hogy az Miyavi, mindenki csöndben maradt, majd odakiabáltam hogy oda tudna-e jönni hozzánk. Valamit dumált egy staffossal, de közben a kezével hadonászott ahogy magyarázott, végül nem engedték oda hozzánk, így újra odaszóltam angolul, hogy ajándékot szeretnék adni Miyavi-nak, erre odaküldött érte egy staffost. Áttuszkoltam a kis résen és olyan boldog voltam... hihetetlen... voltak benne magyar édességek, egy levél meg két daru. Elkezdtük kiabálni hogy "arigatou", annyira jó volt... láthattuk Miyavi-t koncertezés közben, majd kb 2 méterre tőlünk tök civilbe. Majd felszállt a buszra de még visszanézett integetett nekünk és azt mondta, hogy hamarosan látjuk egymást. Ott álltunk és néztük... olyan kedves volt, mosolygott és megköszönte a dolgokat, majd felszállt a buszra és azt néztem a sötétített ablakon keresztül, hogy hogyan viszik Miyavi után a szatyrot, amiben az ajándék volt.

Ezek után félreálltunk és elengedtük a buszt. Miyavi háttal ült le nekünk, de kiabáltunk és integettünk nekik. Elment... de olyan élményekkel gazdagodtam, amiknek az élményét nem lehet szavakba önteni.Élvezte a koncertet és mi is. Szeretetet és energiát adott nekünk és mi is neki.

Remélem hamar visszajön, mert legközelebb nem engedem el :D Már most hiányzik... de nem baj, majd jön legközelebb és akkor is megyünk csapatostul, igaz?! :D

Köszönöm az élményt mindenkinek aki ott volt. Szeretlek titeket Co-MYV-k! <3

Lana